Ruszwurm cukrászda - Budapest (RUSZWURM Kft.) -e-Cégadatbank

Elérhetőségek

SZÉKHELY, TELEPHELY(EK):

2440 Százhalombatta, Ifjúság útja 7.
Ruszwurm Cukrászda: 1014 Budapest, Szentháromság u. 7. I KORONA KÁVÉHÁZ: 1014 Budapest, Dísz tér 16. Telefon: (+36-1) 375-61-39 I SZAMOS CUKRÁSZDA: 2040 Budaörs, Nefelejcs utca 1. Telefon: (+36-23) 440-154

1014 Budapest, Dísz tér 16.
2040 Budaörs,

TELEFONSZÁM(OK):

+36 (1) 3755284

E-MAIL CÍM:

ruszwurm@t-email.hu

WEBHELY:

www.ruszwurm.hu

Bemutatkozás

A Ruszwurm cukrászda a jelenbe varázsolt múlt Budapesten, a Várnegyedben, a Mátyás templom szomszédságában.

A budai várban, a Szentháromság utca 7. számú házban 1827-ben kezdte meg működését Schwabl Ferenc cukrász, és e helyen máig megszakítás nélkül működik egy nem annyira fényűző, mint inkább családias hangulatú, patinás cukrászda. Az alapító 3 év múlva meghalt, utóda az özvegyet feleségül vevő Richter Lénárt, aki előzőleg József nádornál volt udvari sütő. Richter idejében egy (állítólag Krautsiedler nevű) krisztinavárosi asztalosmester és Dunaiszky Lőrinc szobrász álmodták meg és alkották remekbe a máig fennmaradt berendezést, amely megkapóan sugározza a biedermeier hangulatot, azét a korét, amelyben az édességek élvezete a legjellemzőbb örömök közé tartozott.

A védetté nyilvánított berendezési és felszerelési tárgyakat az ország legjelentékenyebb cukrászati együtteseként értékelhetjük. A berendezés csodával határos módon a jelentős épületkárok ellenére az 1849-es és 1944-es ostromot is túlélte. A cseresznyefából készült mahagóni berakásos pult mögötti, faoszlopokkal határolt ajtó mintha a régi Buda regényes világába vezetne. Két oldalán üvegszekrények, bennük aranyozott asztaldíszek csillognak és másfél század cukrászdivatjának csecsebecséi: száz és száz formájú művészi figura, gitározó lány, bébikalapos bakfis, cukros nippek, házaspár egy skatulyán, melyben szaloncukor volt, nő menyasszonyi fátyolban, egy tisztelt úr frakkban, püspökök, süvegük alatt drazséval, kezeikben piros zászló, hónuk alatt imakönyv, szép lovacskák, le lehet venni a nyakukat és cukor van a hasukban, húsvéti tojások, angyalkák aranyos dobozokon. A bejárattal szemben nőszobrok, az ajtó fölött az óra lapja körül napsugarak lövellnek szét, efölött sas dacol az idővel.

A képen balról jobbra láthatóak: Tóth Ferencné, Ruszwurm Vilmos, Rosta Sándor Ipartestületi jegyző, Wiener József cukrászmester, Tóth Ferenc, báró Korányi Blanka, Spelter Henrik Ipartestületi elnök, Szikora József cukrászmester, Lipcsey az Ipartestülettől, Hauer Rezső az Ipartestület díszelnöke, Rodé Károly Ipartestületi jegyző és Németh János cukrászmester

tortenet_02
A névadó és az akkor már tulajdonos Tóth Ferenc

4000 pengő forintba került akkoriban a berendezés, pusztán a szobrok és díszek aranyozása 100 forint volt. A püspöki installációkra és lakodalmakra innen vitték később az asztaldíszeket, meg Erdődy grófékhoz, ha bál volt. Richter olyan művésze volt iparának, hogy Bécsből gyorsstaféta járt készítményeiért. 1846. évi halála után az özvegy, majd a segéd, Müller Antal folytatta az ipart. Merész 48-as volt, aki később a cukrászat szabadságharcosa nevet kapta. A világosi fegyverletételnél esett fogságba, azután a hírhedt Újépületben sínylődött. A házban levő ezredirodán ismerkedett meg Müller Linzer Rudolf budai fiskálissal, 48-as főhadnaggyal, és mi mással mutathatta volna ki iránta érzett szeretetét és barátságát, mint hogy egyik süteményét róla nevezte el. A hagyomány szerint így született meg a hazai linzersütemény, mely az üzlet specialitásai között azóta is szerepel. Müller később városatya lett, Ferenc József pedig, amikor 1865-ben először jött Budára, őt bízta meg az udvari ebéd asztalának díszítésével. Az 1887-es koronázáskor lánya, Müller Róza, a későbbi Ruszwurmné nyújtotta át Erzsébet királynénak a cukorból és tragantból készített koronázási dobot és cukorvirágot.

Különös módon a cukrászda mindig női ágon öröklődött: Schwabl özvegyét Richter vette el, az unokahúgát Müller, az ő lányát Ruszwurm Vilmos, aki ott inaskodott, ott szabadult fel, majd mint tulajdonos ő adta az üzlet nevét, és 1884-től 1922-ig vezette a cukrászdát. Az 1960. évi felújítás során egy üzleti könyv került elő az 1883-1890 közötti évekből. E szerint a megrendelők többsége főnemes volt, közülük néhányan gyakran hetenként kétszer is szerepeltek. Vagyis akkoriban a főnemesi háztartások már nem házi cukrászaik révén elégítették ki szükségleteiket, mint még a század elején, hanem ők is már kisiparosnál vásároltak. A rendelők másik nagy csoportját minisztériumi tisztviselők, tanárok, katonatisztek, mérnökök képezték, csak kis számban találunk iparosokat, néhány gazdálkodót, budai szőlőbirtokost.

A legtöbb megrendelés karácsony, újév és farsang idejére esik. Szokás volt már akkor is, hogy az ünnepi diós- és mákospatkót cukrásztól vásárolják. A farsangi idényben tortákat, fánkokat, fagylaltot, különböző krémeket, bonbonokat, nem egy esetben hidegkonyhai készítményeket is itt szereztek be. Családi ünnepeken szokás volt jókívánságokat kifejező feliratok alkalmazása, a cukrász – kívánságra – edényeket, poharakat, evőeszközt is kölcsönzött abban az időben. Ami a Ruszwurm vendégeit illeti, az előkelőségek, főhercegek, grófok innen vittek cukorkát a királyi család tagjai, a Mátyás templom vagy a budai vár miniatűr képével díszített dobozokban. Ferenczy Ida naponta vásárolt reggelit Erzsébet királynénak, jegeskávét, lehelletkönnyű, finom illatú kuglófot és üdítő fodormenta rudacskákat. Ruszwurm készítményeit vitte magával útravalóul akkor is, ha elutazott Budáról. Az öreg Ruszwurm jellegzetes alak volt fehér köténnyel és fehér sapkával, hófehér bajusz nyúlt le szája két oldalán, haja is fehér volt. Feleségéről pedig így ír a krónikás: “Ősz hajú, Filigrán alakú, tipegő nénike… Régidivatú a ruhája, antik fekete tű csillog a nyakában, mintha ittfelejtették volna a biedermeier világból.” Nádas Sándor így emlékezik rá: “Néha kijön a konyhából egy egész öreg nénike. Hajlott már a háta. De nagyon rendes és tiszta. Süteményeket hoz ki egy nagy tálcán. Leteszi és kisiet. Nagyon szégyelli magát a sok ember előtt, pedig ötvenhat éve megszokhatta már.”

Egy alkalmazott emlékét is felidézzük: a finom mozdulatú, halk beszédű Weinberger Heléna 42 esztendőt töltött a cukrászdában. Mindig hófehér csipkével díszített ruháiban, aranyszőke hajkoszorújával fejedelmi szépség volt, az üzlet folyton mosolygó lelke, igazi központja.

Ruszwurm 1922-ben viszszavonult, üzletét kipróbált munkatársára, Tóth Ferencre bízta, aki nemcsak megtartotta a színvonalat, hanem továbbfejlesztette. Mint segéd 1909-től dolgozott a cégnél, tanuló korában szolnoki mesterénél bonbonkészítés közben fütyülnie kellett.

Keresőszavak

Cukrászda, sütemény, Kávé, Ruszwurm Cukrászda, Korona kávéház, Szamos cukrászda, Rétes, Desszertek, Torták,

Képek

Térkép megnyitása Térkép megnyitása Térkép megnyitása