Bajánsenye Község Önkormányzata -e-Cégadatbank

Elérhetőségek

SZÉKHELY, TELEPHELY(EK):

9944 Bajánsenye, Vörösmarty út 13/A

TELEFONSZÁM(OK):

+36 (94) 444005

E-MAIL CÍM:

igazgatas@bajansenye.hu

WEBHELY:

www.bajansenye.hu

Bemutatkozás

Közigazgatás
Ország	 Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Vas
Járás	Körmendi
Jogállás	község
Polgármester	Györke Gyula Tibor (független)
Irányítószám	9944
Körzethívószám	94

Bajánsenye Község Önkormányzata

9944 Bajánsenye, Vörösmarty út 13/A

igazgatas@bajansenye.hu

+36 94 444 005

www.bajansenye.hu

Bajánsenye történelme
Vas megye délnyugati sarkában, három országhatár találkozásánál terül az Őrség, amely természetileg, történelmileg és néprajzilag is az egyik legérdekesebb magyar tájegység. Dombok-völgyek, kiterjedt, vadban gazdag fenyő-, bükk-, tölgyerdők, üde rétek, legelők gyönyörködtetik a látogatót. Érdekes a táj építészeti, néprajzi karaktere is. Egyedülálló településformája  a szeres település, kisebb házcsoportok, a dombtetőkön lazán, szórtabban a folyó- és patakvölgyekben fűzérszerűen helyezkednek el.

A Kerka teraszos völgye itt alig tagolt dombsági tájat alkot, mely délkelet felé lejt. A Kerka patak völgyében fekszik Bajánsenye, a tájegység második legjelentősebb települése, az úgynevezett Belső-Őrség gazdasági, kulturális központja. A Kerka bal partján hosszan húzódó falu a történelmi Őrség régi települése, mely Őrbajánháza, Senyeháza, Dávidháza és Kotormány egyesítéséből keletkezett. A községrészek ma is mutatják ezt a tagoltságot. A település Körmendtől és Szentgotthárdtól közel egyforma távolságra, 30 km-re, a megyeszékhelytől 65 km-re fekszik.

Bajánsenye, Református templom

A mai település gazdasági fejlődése a XX. század első évtizedeiben gyorsult fel. 1906-ban megépült a Körmend-Muraszombat vasútvonal, melyen a település állomása a teherszállítás tekintetében nagy jelentőséggel bírt. 1910-ben téglagyár épült, a Kerkán két vízimalom működött, a településen henger-gőzmalom épült, jelentős fafeldolgozó ipar telepedett meg, melyek hatására élénk kereskedelmi és gazdasági élet központjává vált Bajánsenye.

A bajánsenyeiek (senyeháziak) 1907-ben a gazdasági fejlődés segítése érdekében takarékbankot alapítottak, bankházat építettek, a településen gazdag közösségi, szellemi élet folyt.

A II. világháborút követően a település lélekszáma megközelítette az 1200 főt. Település fejlődésében jelentős törést hozott az 50-es évek politikája, a határközelség, a határsáv bevezetése, mely a települést és a térséget is elzárttá tette. A politikai üldöztetés következtében Bajánsenye településről számos család kitelepítése, elhurcolása történt meg. Részben a kuláklistázás, részben pedig politikai indokok alapján.

Légifelvétel Bajánsenyéről

Bajánsenye település a tanácsi rendszerben a térség közigazgatási központja, a rendszerváltást követően körjegyzőségi székhely, jelenleg közös önkormányzati hivatal helyi kirendeltsége működik.

Bajánsenye település több évtizeden keresztül volt öt település számára az alapfokú oktatás központja, 1-8 osztályosok számára az általános iskolai oktatás helyszíne.  Napjainkban a Körzeti Általános Iskola Bajánsenyei Tagintézményként az alsó tagozatosok számára biztosít 1-4 osztályban oktatási lehetőséget.

A Pöttömsziget Óvoda és Egységes Óvoda-bölcsőde 40 férőhellyel biztosít magas színvonalú nevelést a legfiatalabb generáció számára.

Háziorvosi és védőnői székhelyen egészségügyi ellátás és postai szolgáltatás is elérhető helyben.

A község infrastrukturális ellátottsága teljesnek mondható.

A település közösségi életének formálásában jelentős szerepet töltenek be az egyesületek, civil szervezetek.

Látnivalók
Helytörténeti gyűjtemény
Az elmúlt évtized során településünk önkormányzata több alkalommal szervezett olyan kiállítást, bemutatót, ahol településünk történelmi múltját mutathattuk be. Ezek közé tartozik az összegyűjtött régi fényképekből készült kiállításunk, valamint egy kisebb jellegű helytörténeti kiállítás. Valamennyi rendezvényünk a település lakóinak örömére és megelégedésére szolgált.

Helytörténeti gyűjtemény – Bajánsenye

Ezek az események esősítették bennünk azt a szándékot, hogy az elmúlt évtizedekben összegyűjtött helytörténeti anyagot – kiegészítve a közelmúltban összegyűjtött anyagokkal – állandó, a megóvást és a bemutathatósági lehetőséget biztosító helytörténeti kiállításként berendezzük.

Az általános iskola épületének részbeni megüresedése kínálta a lehetőséget a helyszín megválasztására.
Bár a hely alkalmas, azonban egy települési tájház volna az igazi, ami életszerűen tudná bemutatni a kiállított anyagot. Sajnos a település ilyennel nem rendelkezik.

Helytörténeti gyűjtemény – Bajánsenye

A kiállítási tárgyak, amit a látogatók a tárlaton megtekinthetnek, a gyűjtőmunka szempontjából három csoportba sorolható.
A használati tárgyak, szerszámok, eszközök jelentős része a 80-as évek közepén működő általános iskolai honismereti szakkör gyűjtőmunkájának köszönhető.
Ez az anyag sok hányadtatást élt meg, végül a felújított dávidházi volt iskolaépületben került elhelyezésre. Ez az elhelyezés elsősorban a megóvást szolgálta.

Helytörténeti gyűjtemény – Bajánsenye

A következő gyűjtőmunka öt-hat évvel ezelőtt kezdődött, amikor az első körben a településen összegyűjtött régi fényképek digitalizálása történt meg, valamint bemutatásra alkalmas állapotba való feldolgozása. A már az előzőekben említett kisebb helytörténeti kiállításunk időszakában is gyűjtöttünk anyagot, elsősorban bútorokat és a mesterségekre utaló eszközöket, szerszámokat.

A gyűjtőmunka harmadik szakaszát az elmúlt évek munkája jelenti, ahol a helytörténeti anyagot, lakásberendezési tárgyaitól, a használati tárgyak széles köréig, valamint a településre és a tágabb értelemben vett Őrségre vonatkozó írásos dokumentációk összegyűjtése jellemezte.

Helytörténeti gyűjtemény – Bajánsenye

A kiállítási anyag gazdagsága a településen élők és elszármazottak, illetve a településhez kötődő személyek önzetlen felajánlásai, és a kitartó értékmegőrző munkájának eredménye.

A település helytörténeti gyűjteményének létrehozása és látogathatóvá tétele kifejezi a történelmi múlt tiszteletét, értékeink és hagyományaink megőrzését. A kiállítás 2011 augusztusától várja a látogatókat a jelenlegi formájában.

Neves szülöttünk
Nemesnépi Zakál György
Emlékét a református templom falán elhelyezett emléktábla őrzi.

Nemesnépi Zakál György (Senyeháza, 1762-1822) három évtizeden át volt a 18 faluból álló Őrség őrnagya. Ez a cím akkoriban már nem katonai rangot, hanem közéleti felelősséget jelentett. Az őrnagy és a mellette álló 12 tagú esküdttestület biztosította, hogy a „Tartomány” – az „Eörséghi Districtus” – népe összehangoltan éljen, cselekedjen. Nem véletlenül érte őket több alkalommal a vád: „egyhúron pendülő nép”, kiknél a „religio és rebellio egy tőről fakad”.

Fiatalságáról nem tudunk részleteket, 33 évesen lépett a történelem színpadára. Ekkor jár le Eörségh tartományának 100 évre árendált szabadsága. A csákányi Batthyány gróf és a győri püspökvár ura jobbágysorba taszítaná a református Őrséget, Nemesnépi Zakál György kapcsolatot teremt Pálóczi Horváth Ádámmal (akkor már országgyűlési küldött, református zsinati tag, és szintén presbiter.) Levelezésük háromévi kemény politikai küzdelem, kitartó tárgyalások tükre. Az Őrség megnyeri bizonylatos szabadságát.

Nemesnépi Zakál György egyházat, templomot, iskolát, lelkészt és a tanítót álmodott oda, ahol addig nem volt. Ehhez meg kellett küzdenie a megszokott helyzethez ragaszkodó katolikus világi- és református egyházi felsősséggel. Nehéz körülmények között élő, s kétségtelenül elmaradt falvakat győzött meg arról, hogy az anyagi, lelki, szellemi felemelkedés előfeltétele az, amit ő megálmodott. Megérhette azt, hogy minden álma megvalósul. Számon tartjuk úgy is, mint az Őrség első tudományos leíróját.

Nemesnépi Zakál György emléktáblája a református templom falán.

Nemesnépi Zakál Györgyre, a senyeházi református gyülekezet és iskola szervezőjére, a templom építtetőjére emlékeztünk 2012 júniusában is, születésének 250. évfordulója alkalmából. Bár a legújabb levéltári kutatások közéleti munkásságában több, elveivel megalkuvó időszakot is feltártak, valamennyi bajánsenyei részéről csak őszinte tisztelettel emlékezhetünk neves elődünk emléke előtt.
Ha Nemesnépi Zakál György 1803-ban nem szervez óriási küzdelem árán Senyeházán önálló református gyülekezetet és iskolát, nem szervezi meg a templomépítés emberpróbáló munkáját, valószínű, hogy az elmúlt 250 év nem azt a történelmi utat és fejlődést biztosítja Bajánsenye községnek, melyet bejárt. Nem lehetett volna a térség meghatározó református gyülekezete, egy időszakban esperesi székhelye. A létrehozott iskola alapjaira épülve nem lett volna Bajánsenye a térség iskolai oktatásának központja, a település nem töltötte volna be a térség gazdasági és közigazgatási vezető szerepét.

Ezért övezi őszinte tisztelet neves elődünk emlékét.

Természetföldrajzi helyzete
A Kerka völgyét délnyugatról a patakról elnevezett Kerka-menti dombság szelíd lejtői határolják. A dombok az Ős-Mura egykori hordalékkúpjának részei: a valaha egységes kavicsfelszínt a fiatal völgyek feldarabolták. A völgyek közötti részeket a kavicstakaró megóvta az erőteljesebb lepusztulástól, így azokon a részeken lapos hátak, úgynevezett „pannon rögök” alakultak ki. Ezek legnagyobbika, a Haricsa-hegy közigazgatásilag már Kercaszomorhoz tartozik.

Természeti viszonyok
Éghajlata alapvetően szubalpin, de némi mediterrán hatás is érvényesül benne. Az évi átlagos csapadék több mint 800 mm, és ennek többsége a tenyészidőszakban hullik le: a legtöbb júliusban, a legkevesebb januárban. A globális felmelegedés eredményeként tartós hótakaró már csak ritkán alakul ki; a fő téli csapadék a zúzmara. A napi hőingás nyáron igen jelentős; általánosan jellemző a hajnali köd.

A leggyakoribb talajtípusok:

pszeudoglejes barna erdőtalaj,
agyagbemosódásos barna erdőtalaj,
réti öntéstalaj,
réti erdőtalaj – ezek mindegyike a mészmentes, savanyú talajok közé tartozik.
A Kerka medrét a szabályozás óta keveset bolygatták, így a patakpart élővilága többé-kevésbé regenerálódott. Az agyagos talaj miatt a hirtelen csapadék gyorsan lefut: a patak vízjárása egyenetlen.

A völgy legjellemzőbb, természetközeli növénytársulásai:

mészkerülő láprétek,
mocsárrétek.

Az eredeti 18 történelmi őrségi település közül 4:

Őrbajánháza,
Senyeháza,
Dávidháza és
Kotormány összevonásával jött létre,[3] fokozatosan:
Kotormányt 1939-ben csatolták Dávidházához;
Ugyancsak 1939-ben Őrbajánháza és Senyeháza Bajánsenye néven egyesült;
Bajánsenyéhez 1950-ben csatolták Dávidházát (és a vele korábban összevont Kotormányt).

Szőlő-hegyek
A falu határában emelkedő dombokat hagyományosan szőlő-hegyeknek nevezik annak ellenére, hogy a szőlőművelés sosem játszott komolyabb szerepet a falu gazdasági életében: a családok jóformán csak saját borszükségletük ellátására termeltek, hagyományosan direkt termő fajtákat. A savanyú őrségi borok főleg húsételekhez fogyaszthatók.

A szőlősgazdák a közös szabályozás érdekében hegybírót választottak; ő fogadta fel a termés megőrzéséért megfizetett hegypásztorokat (szőlőpásztorokat) is. Ő őrizte a hegykönyvet, ő jegyezte be abba a fontosabb eseményeket és teendőket.

Kis-hegy
Ez a magaslat a Bajánsenye és Kercaszomor közötti dombvonulat része; területe közigazgatásilag is e két község között oszlik meg. Főleg a dávidházi és a senyeházi családoknak voltak itt szőlőik. Az egykori szőlő-hegyek közül ez őrizte meg leginkább eredeti jellegét: a telkek mintegy felén még ma is termesztenek szőlőt.

A Kis-hegy hegykönyve az 1800-as évektől tartalmaz bejegyzéseket. A dombon áthalad a Dél-dunántúli Kék túra. 2005. augusztus 5-én kopjafát állítottak itt a régi szőlősgazdák emlékére. Májusfát évente állítanak.

Testvértelepülés
Szlovén Őrihodos Szlovénia

Keresőszavak

Község, Önkormányzat, Ügyintézés, turizmus, Polgármesteri Hivatal, Közfeladatot ellátó szerv, Turizmusfejlesztés, Hivatal, település fejlesztés, Látnivalók,

Képek

Térkép megnyitása