Kunszentmárton Város Önkormányzata -e-Cégadatbank

Elérhetőségek

SZÉKHELY, TELEPHELY(EK):

5440 Kunszentmárton, Köztársaság tér 1.

TELEFONSZÁM(OK):

+36 (56) 560500

E-MAIL CÍM:

kunszentmarton@kunszentmarton.hu

WEBHELY:

www.kunszentmarton.hu

Bemutatkozás

Kunszentmárton város Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, a Kunszentmártoni járás központja. 1807-ben lett először város, majd a cím elvesztése után 1986-ban ismét megkapta a rangot. A Hármas-Körös kanyarulata mentén fekszik.
A Hármas-Körös bal partján, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye déli részén fekszik. A megye és az Észak-alföldi régió legdélebbi városa. Budapesttől 132 kilométerre, Szegedtől 76 kilométerre, Szolnoktól és Kecskeméttől 50 kilométerre, Szarvastól és Szentestől pedig 25 kilométerre található. Teljesen sík területen , az Alföld nagytájon belül, a Közép-Tisza-vidék és a Maros-Körös-köze kistáj találkozásánál helyezkedik el. A Körös egyik kanyarulatához igazodva épült ki a város. A Tiszazug központja. A város két részre oszlik: Felvégre, a város felső része és Alvégre („Epreskertnek” is hívják), a város alsó része.

Szomszédai: észak felől Tiszaföldvár, északkelet felől Öcsöd, délkelet felől Szentes, dél felől Nagytőke, délnyugat felől Szelevény, nyugat felől Cserkeszőlő, északnyugat felől pedig Tiszainoka, Nagyrév és Cibakháza.
Közúton
A város közúti csomópont: kelet-nyugati irányban a 44-es főút halad át a területén, amely főútba észak felől itt csatlakozik be Szolnok-Martfű irányából a 442-es főút és itt indul déli irányban, Szentes és Hódmezővásárhely felé a 45-ös főút is. Lakott területétől északra elhalad itt a 44-est tehermentesítő, 2019 októberében átadott M44-es autóút is. Az autóút részeként, a várostól északra épült fel a település harmadik közúti hídja a Hármas-Körös felett, a Berkó Dezső híd. A korábbi tervek szerint az M44-es autóúton két csomópontja lett volna Kunszentmárton városának, de ebből csak a nyugatabbi épült meg, a 442-es út keresztezésénél (a Hármas-Körös túloldalán). A városhoz közelebbi csomópont ott épült volna ki, ahol az autóút keresztezi a 44-es nyomvonalát, de ez a csomópont egyelőre a tervezőasztalon maradt. Távlati tervek szerint ide, az ezidáig meg nem épült csomópontba futna be a 45-ös főút szintén csak tervezett kunszentmártoni elkerülő útja, amely mentesítené a település lakott területeit a Szentes felé tartó átmenő forgalomtól.

A város közigazgatási területét alsóbbrendű állami közutak nem érintik, leszámítva a Tiszaugtól Csépa érintésével idáig húzódó 4511-es utat, amely a nyugati határszélen ér véget, az M44–442-csomópont áthajtó útágait, Kungyalu településrész 46 142-es számozású bekötőútját, valamint a vasútállomást kiszolgáló 44 301-es számú mellékutat.
Vasúton
A hazai vasútvonalak közül kettő érinti a várost: a MÁV 130-as számú Szolnok–Hódmezővásárhely–Makó-vasútvonala, illetve a 146-os számú Kiskunfélegyháza–Kunszentmárton-vasútvonal. Találkozási pontjuk Kunszentmárton vasútállomás, amely a városközpont északkeleti részén található, közúti elérését a 44 301-es számú mellékút (Kossuth Lajos út) teszi lehetővé.

A 130-as vonalnak Kunszentmárton területén öt megállási pontja létesült: Szolnok vasútállomás irányából sorrendben: Kungyalu megállóhely, Kungyalu alsó megállóhely, Kunszentmárton vasútállomás, Kunszentmárton-Érpart megállóhely és Jaksorpart megállóhely (korábban Jaksorparti tanyák megállóhely); jelenleg a megállóhelyek közül már csak az elsőként említett Kungyalu mh. üzemel. Utóbbi a kungyalui bekötőút kiágazásánál található, Kungyalu alsó a vasút és a 442-es út keresztezésénél volt, Érpart a város délkeleti szélén, a Sporttelepi út végén, Jaksorpart pedig a 45-ös főút sorompójának déli oldalán.

A 146-os vonalnak ugyancsak volt egy, mára megszűnt megállóhelye a város területén: Kunszentmárton-Istvánháza megállóhely, valahol a 44-es főút vasúti keresztezése közelében.
Kezdetek
A terület a kedvező feltételek miatt már a neolitikumban is lakott terület volt, majd a későbbi korok során is. (Bronzkor, Népvándorlások-honfoglalás kora) A település helyén és környékén a honfoglaláskor szláv-bolgár népek laktak, akik azután az Ond törzsek tagjaival keveredve elmagyarosodtak a szentkeresztség felvétele után a Tisza, Körös és Kurca partjain, leginkább apró halászfalvak alakultak, s miután Szentmárton régi és jelenlegi területe is kiemelkedett a körülvevő akkori mocsarak, tavak közül, feltehető, hogy itt is halásztelepülés állt, mely a többiek templomos központjává vált. A Hármas-Körös alsó folyásának bal partján elterülő Kunszentmárton város: középkori eredetű település. Nincs okunk kétségbe vonni azt a feltevést, hogy már államalapító Szent István királyunk idejében a templomos helyek közé számított. A Váradi regestrum valamikor 1212-1215 között "Mortun falu" néven említi először. A falu 1239-ben kunszállás lett, miután IV. Béla befogadta Köttönyt, menekülő kunjaival, s így itt is kunok települtek le. A tatárjárás Mártonfalvát is érte, de ezután sem maradt lakatlan.
Modernizáció: 1885-ben megépült a Szolnok-Tiszatenyő felől érkező vasútvonal melyet 1887-ben építettek tovább Szentesig. Ez pozitív hatással volt a demográfiai növekedésre, így 1888-ban Kun-Szent-Márton 14 417 katasztrális holdon terült el, 2192 házában 1755, főleg katolikus vallású ember élt.

A 19. század végén közigazgatási átszervezések történtek az országban, amik azt eredményezték, hogy Kunszentmárton 1895-ben elvesztette városi rangját és nagyközséggé minősítették vissza. Ez az – itt élők számára sérelmes – állapot majdnem egy évszázadig tartott, míg végül az Elnöki Tanács rendelkezése folytán Kunszentmárton 1986. január 1-jei hatállyal ismét a városok kategóriájába került.

A Szovjet Hadsereg egységeinek a Körös vonalán 1944. október 6-án hajnalban megkezdett offenzívája igen eredményes volt. Ellenállásra és harcra egyedül Kunszentmártonnál került sor. Október 6-án hajnalban a város utcáin magyar katonákkal harc alakult ki. Erre a szovjet erő a Szentes felé vezető országút melletti temetőbe húzódott és onnan kezdte meg az ostromot, amit repülőtámadással készítettek elő. Egy bomba a templomkertbe esett. Két éjszakát és három napot töltött a lakosság a pincékben, bár nem volt súlyos harci tevékenység. Október 8-ára emlékeznek, amikor a Főtéren hallották a felállított ágyú állandó dörgését. Október 9-én a szovjet erők belőtték a várost, s mindhárom templomot eltalálták. A német repülők állandó támadása ellenére még aznap elfoglalták és birtokba vették a várost.
Második világháború után
Az élet újbóli megindulása a kommunisták aktív közreműködésével történt. Már 1944. október 9-én megalakult a Magyar Kommunista Párt (MKP) helyi szervezete, majd 1944. október 12-én népgyűlést tartottak és 12 tagú munkástanácsot választottak. 1945. február 8-án alakult meg a helyi Nemzeti Bizottság, amely onnantól átvette a munkástanács szerepét és feladatkörét.

Az MKP javaslatára 1944. december 26-án alakult meg a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének helyi szervezete és megkezdte a földosztás előkészítését. A földosztó mozgalom Kunszentmártonban már jóval az e tárgyban megszületett földművelésügyi miniszteri rendelet meghozatala előtt megkezdődött: 1945. március 20-áig már 130 családot juttattak földhöz, összesen 271 katasztrális holdnyi földterületen. Májusban 747 ember kapott földet, 31 birtokot koboztak el, nyolc 100-200 holdas birtokot osztottak fel, de meghagytak tartaléknak három 200 hold feletti birtokot. 224 igénylőnek nem tudtak földet adni. Az 1947-es választások az MKP egyértelmű győzelmét eredményezték. 1948 júniusában a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) kunszentmártoni szervezetének a megalakulásakor mintegy 1000 tagja volt.

1948. október 15-én alakult meg Szolnok megye második termelőszövetkezeti csoportja, Zalka Máté nevét viselve, 75 katasztrális hold területen, 12 alapító taggal. 1949 őszén államosították a helyi téglagyárat, és 1500 hold területen megkezdte működését az Állami Gazdaság. 1950-ben kezdődött meg a másik vasúti szakasz, a Lakitelek-Kunszentmárton szakasz megépítése, amely összeköttetést jelentett a térség kisebb településeinek a várossal. Ugyanebben az évben, az október 22-ei választásokat követően hamarosan létrejött a községi és járási tanács, Kunszentmárton járási székhely lett.

A termelőszövetkezeti mozgalom egyik élenjáró települése volt Kunszentmárton, már a kezdet kezdetén jelentős területtel alakult meg két szövetkezet. A társadalom átalakulásához az iparosok kisipari termelő szövetkezetekbe (ktsz-be) tömörülése is nagy mértékben hozzájárult. 1960-ban az állami ipartelepeken 341, a szövetkezeti ipartelepeken 223 fő dolgozott, a magánkisiparosok száma 121 volt. Az ekkor meglévő 10 állami ipari üzemet később, az 1960-as évek végén koncentráltan fejlesztették, belőlük alakult meg a BVM, a Pannónia Szőrmeipari Vállalat helyi gyára és a Ruházati Ipari Vállalat helyi üzemegysége. Ugyanakkor az államosított téglagyárat is korszerűsítették.

A hatvanas évek közepén meginduló iparosítási folyamat során építő-, könnyű-, és élelmiszeripari üzemek települtek a községbe. A nagyüzemi mezőgazdaságot egy 12 600 hektáron gazdálkodó termelőszövetkezet és állami gazdasági kerület képviselte.

Az 1990-ben felállt első helyi önkormányzat egyik fő eredménye volt, hogy sikeresen levezényelte a város politikai rendszerváltását.

Keresőszavak

Polgármesteri Hivatal, Önkormányzat, Hivatal, Város,

Képek

Térkép megnyitása