Előszállás Nagyközségi Önkormányzat -e-Cégadatbank

Elérhetőségek

SZÉKHELY, TELEPHELY(EK):

2424 Előszállás, Fő tér 3.

TELEFONSZÁM(OK):

+36 (25) 524080 +36 (20) 9124080

E-MAIL CÍM:

hivatal@eloszallas.hu

polgarmester@eloszallas.hu

jegyzo@eloszallas.hu

WEBHELY:

www.eloszallas.hu

FACEBOOK OLDAL:

https://facebook.com/https://www.facebook.com/people/El%C5%91sz%C3%A1ll%C3%A1s-Nagyk%C3%B6zs%C3%A9g/100064847344836/

Bemutatkozás

Előszállás nagyközség Fejér vármegyében, a Dunaújvárosi járásban található.

Valószínűleg kun alapítású, a 17. század második felétől a második világháború utáni évekig a ciszterci rend tulajdona. Itt működött a központja a rend előszállási uradalmának, amely a mai Alsószentiván, Baracs, Daruszentmiklós, Hantos, Mezőfalva, Nagykarácsony, Nagyvenyim községeket foglalta magába, és a két világháború között az ország legjobban jövedelmező nagybirtokainak egyike volt. 1928 óta önálló község.

Története

A korai idők
Előszállás és környéke már a rómaiak előtt lakott hely volt. Határában kelta, avar és római korból származó leletek kerültek napvilágra. Nevét 1537-ben a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött Illésházy-oklevelek egyikén találjuk meg, „Elevzallas” formában. A fellelhető adatok alapján valószínű, hogy az 1300-as években az Alföldre letelepedett kunok által alapított, nyugatabbra tolt település („előretolt telep, szállás”) volt. Mivel a kun települések nem a megyeszervezetbe tartoztak, hanem külön kapitányság fogta össze őket, ezért ebből az időszakból kevés adat maradt fenn.[8]

Az 1526-os törökdúlást követően a kun kapitányságot feloszlatták, és Előszállást Karácsonyszállással együtt Tolna vármegyéhez csatolták. Az 1530-as években a település a fehérvári prépost tulajdonába került, majd Szapolyai János 1537-ben a Sulyok családnak adományozta. Habsburg Ferdinánd azonban fegyverrel foglalta vissza a Fejér vármegyei kun szállásokat, és 1541-ben Szarvaskő urának, Horváth Ferencnek adományozta őket.

1543-tól magyar részről Várpalota, török részről a budai beglerbég, Rüsztem pasa uralma alá került Előszállás és környéke. A kettős adózás elől a lakosság egy része elköltözött. Az 1559-es török adóösszeírás szerint Előszállás területén mintegy 50 házban, Karácsonyszálláson 44 házban éltek; kilenc gazda foglalkozott juhtartással. A falu népesebb családjai közé tartozott ekkor (több adózó gazdával) az Onta, a Csóra, a Telek, a Sajka, az Orbán és a Pálfai család. 1575-ben nyolcezer magyar forintért Thury Farkas, valamint Thury Benedek és Ostfy Orsolya vásárolták meg Előszállás, Sóly, Olaszfalu, Tevel, Kovácsberend, Polány, Venyim és Karácsonyszállás falvakat. A törökellenes hadjáratok költségei miatt a Thuryak előbb duplájára, majd ötszörösére emelték az adót. Ez 1594-ben Előszállás teljes elnéptelenedéséhez vezetett.

A 17. század elején rácok népesítették be az elhagyott települést. Lelki gondozásukat a földvári Szent Ilona apátság ferences szerzetesei látták el, akik 1630 novemberében saját birtokukká nyilvánították a települést.

Előszállás a ciszterciek birtokában

A 18. századi templom látképe az Öreghegy nevű településrész felől
A hatvan házból álló rác település 1659-ben került a zirci ciszterci apátság birtokába, amely nyolcezer forintot fizetett ki a Thury-örökösöknek. A dunaföldvári szerzetesekkel még évtizedekig elhúzódott a birtokviszály, de végül Zirc javára dőlt el. A törökellenes felszabadító harcok idején Előszállás ismét elnéptelenedett. 1700-ban a települést a zirci apátság 31 ezer forintért eladta a sziléziai Heinrichau (ma Henryków, Lengyelország) ciszterci apátságának, amely 1715-ből magyar bérlőknek adta ki az itteni pusztákat. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a rendi gazdálkodás is: a környező pusztákon előszállási központtal majorságot alakítottak ki. 1723-ban a rendi birtokon 150 szarvasmarha és 59 ló volt. 1728-ban szekszárdi tőkékkel újratelepítették a majorság közelében fekvő szőlőskerteket.

Az első rendi épület Niklas Antal heinrichaui apát 1723-as látogatása után épült fel, a majorság gazdasági épületeivel együtt. 1765-ben emelték a ma is látható rendházépületet. 1751-ben Szent Anna tiszteletére kápolnát, 1778-79-ben Kisboldogasszony-templomot építettek. A plébánia 1766-tól működik. Az elemi népiskolát 1783-ban említik először: a két tanítónak háromszobás ház állt rendelkezésére, ebből az egyiket használták az oktatás céljaira.
1805-től az uradalom gazdálkodását megreformálták: a bérleteket megszüntették, és a nagy kiterjedésű uradalmat önálló kerületekre osztották, élükön gazdatisztekkel. A munkát többször is megzavarták a cselédség kisebb-nagyobb zendülései, a legnagyobb 1807-ben, Sudár Simon és Molnár Ádám elbocsátott béresek vezetésével. 1809-ben a megszálló francia csapatok elől Előszállásra menekült a zirci apátság összes szerzetese, a kolostor legfőbb értékeivel és a rendi levéltárral együtt.

Népi lakóház a Petőfi utcában
A munkaerőhiány enyhítésére 1811-ben létrehozták az uradalom első telepesfalvát, Hercegfalva (ma Mezőfalva) néven. 1814-ben az előszállási uradalom újra a zirci apátság tulajdonába került. Villax Ferdinánd zirci apát tudatosan törekedett a legjobban jövedelmező apátsági birtok, az előszállási uradalom önállósítására. A juhászatba Szászországból hozattak tenyészállatokat. Az uradalmat 1829-1844 között vezető Keller Kelemen négy új major (Bernátkút, Kiskarácsony, Ménesmajor és Kelemenhalom) létrehozásával 14-re bővítette a kerületek számát.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején az uradalom területén nem történt említésre méltó esemény. Ezt követően azonban jó elhelyezkedésének köszönhetően a gazdaság gyors virágzásnak indult. A jelentős szárazföldi útvonalak mellett segítette a fejlődést a Duna közelsége, illetve a vasút 1883-es megjelenése (Sárbogárd és Sárosd állomásain).
A 19. század végén az előszállási uradalom 31 262 kataszteri holdnyi földjét 803 cseléd művelte. Az uradalom határai a korabeli forrás szerint: „éjszakról Perkáta község, keletről Rácz-Almás és Duna-Pentele községek, délről Duna-Földvár s a baracsi határok, nyugatról Alsó- és Felső-Szent-Iván, Alap, Mindszent, Sismánd és Kis-Hantos”. Az uradalom vezetéséről ugyanitt azt olvashatjuk: „Az apátság összes uradalmai élén a főkormányzó áll. Az előszállási uradalom közvetlen igazgatását az uradalmi kormányzó foganatosítja, rendelkezése alatt állanak a kerületei tisztek (kasznárok és ispánok), kiknek alárendeltjei az ellenőrök, irnokok és gyakornokok, mint segédtisztek.”[10]

Előszállás vasútállomása
1896-ban elkészült a Pusztaszabolcs–Dunaújváros–Paks-vasútvonal, amely Előszállást is érintette. A II. osztályú típusterv alapján épített felvételi épület ma is áll.

1897. július elsején aratósztrájk tört ki, több mint ötszáz csatlakozó munkással. Az apátság nem tudta leverni a sztrájkot, a tüntetők elvonultak. Ezt követően felemelték a hercegfalvai csendőrőrs létszámát, 1898-ban pedig az idősebb, kiszolgált cselédek körében jutalmazásokba kezdtek. Ezidőtájt indult meg a gazdaság újabb átszervezése; Előszálláson az állattenyésztés került előtérbe, de nagy lehetőségeket láttak a dohánytermesztésben és a szőlőben is. A 20. század első évtizedeiben Wéber Márton az előszállási jószágkormányzó. Az első világháború és az évtized szeszélyes időjárása azonban kevés lehetőséget adott a fejlődésre. A katonáskodó munkásokat 1916-tól hadifoglyokkal pótolták, akik közül néhány orosz katona végleg letelepedett a faluban. 1918-ban Stadler Mihály és Kovács János előszállás-szőlőhegyi lakosok vezetésével megalakul a Szociáldemokrata Párt helyi szervezete. A Tanácsköztársaság alatt a gazdaság termelőszövetkezetté alakult, az uradalomban keletkezett károkat a későbbi gazdasági jelentések 1,5 millió koronára becsülték. A helyzet stabilizálódása után, 1922-ben megkezdődött a földosztás: 614 házhelyet osztottak ki. 1922-től újraindították a központi gépműhelyt, újabb cselédlakásokat építettek, valamint nyolc kerületben sertéshizlaldákat hoztak létre.

Előszállás a két világháború között
Az előszállási uradalom fénykora egyértelműen Hagyó-Kovács Gyula nevéhez köthető, aki 1917-től másodkormányzó, majd 1924-ben jószágkormányzó lett. Nagy hangsúlyt fektetett a lótenyésztés fejlesztésére; a vásárokon is díjazott előszállási ménes országos hírnévre tett szert. 1923-ban az uradalomba látogat Horthy Miklós kormányzó, és három lovat választott magának a helyi ménesből. 1925-ben Hagyó-Kovács egy teljes fogatot küldött XI. Piusz pápa részére, két fekete előszállási lóval és fekete hintóval. 1925-ben az uradalom szerződést kötött az ercsi Patzenhofer-cukorgyárral; a következő években megsokszorozódott a cukorrépa termőterülete, és a szállítás megkönnyítése érdekében 1934-ig 64,5 kilométernyi gazdasági kisvasút épült. (A mezőhegyesi mögött ez volt az ország második leghosszabb gazdasági vasútvonala; a II. világháború után számolták fel.)

A húszas-harmincas években az előszállási uradalom az ország egyik legjobban jövedelmező nagybirtokává vált. Az itt befolyó jövedelmek állták például a budai ciszterci Szent Imre-templom és gimnázium felépítését 1927-29 között. 1933-ban az uradalomba látogatott Kállay Miklós mezőgazdasági miniszter Koós Sándorral, a Magyar Mezőgazdasági Kamara igazgatójával. A miniszter a látottak hatására három hónapos tanulmányútra küldte Előszállásra a legnagyobb állami gazdaság, a mezőhegyesi egyik főintézőjét. 1933-ban Hagyó-Kovács indítványozására az uradalom megvásárolta a kétezer holdas simontornyai Wimpffen-féle grófi birtokot a középkori várral együtt 700 ezer pengőért; később az uradalom tulajdonába került a dunaföldvári kendergyár és a nagyvenyimi olajgyár is. A fejlődés annak dacára töretlen volt, hogy 1935-ben (a jószágkormányzó tiltakozása ellenére) a művelhető területek 20%-át földosztás céljára átvette az állam. Hagyó-Kovács visszaemlékezése szerint a legjobban jövedelmező gazdasági évben, 1940-41-ben a tiszta bevétel 1 822 027 pengőre rúgott. 1940-ben Teleki Pál miniszterelnök agrárminiszteri posztot ajánlott Hagyó-Kovácsnak, aki azonban, szerzetesi mivoltára hivatkozva, visszautasítja. „Amikor Niklas Antal zirci apát 1723-ban meglátogatja az apátság éledezni kezdő előszállási birtokát, ott csak legelőt talál, ép házat egyet sem, maga is földbeásott putriban lakik, – ma pedig országos nevű gazdasági szakemberek, miniszterek, sőt minisztertanácsok állapítják meg, hogy a cisztercieknek ezen a birtokán folyik ma a legjobb gazdálkodás hazánkban” – írja Kalász Elek 1943-ban.[11]

1928-ban Előszállás önálló községgé vált. A ciszterci uradalom építteti fel a ma is használt községházát. Az első képviselő-testületi ülésen, 1928. április 28-án a község első díszpolgárának Werner Adolf zirci apátot választják meg. A közel négyezres új település vezetősége a kilencfős elöljáróságból (bíró, jegyző, törvénybíró, pénztáros, közgyám és tanácsbeli esküdtek), valamint 24, a lakosság által választott képviselőből állt. A villanyhálózat kiépítése 1931-ben indult. 1940-ben megalakult a helyi hegyközség, Hannig Sándor hegybíró és Jankovich Ignác hegyközségi elnök vezetésével. Ebben az időben a rendi elemi mellett két állami iskola működött a településen: az öreghegyi három, a daruhegyi kéttantermes volt. Az 1940-es években, részben az uradalom húszezer pengős adományából, ONCSA-házak épülnek a faluban.

1941-ben, amikor Magyarország belépett a második világháborúba, Előszállásról 190 cseléd és 180 aratómunkás vonult be. 1944 őszén megjelentek az első menekülő katonai alakulatok, majd megpihent a községben a mezőhegyei állami gazdaság nyugat felé vonuló állománya, illetve a békéscsabai, a nagykőrösi, a szatmárnémeti és a székelyföldi méntelep is. A mezőhegyesi gazdaság 180 Nóniusz lovát az uradalomban helyezték el, és itt kapott szállást 550 békéscsabai levente is, akik a szovjet hadsereg decemberi megjelenéséig répaszedőként dolgoztak. A frontvonal 1944. december 3-án érte el a települést; a szovjetek még aznap éjjel beköltöztek a rendházba, a kormányzónak meghagyott három szobába szorítva a teljes személyzetet. 1945 februárjában egy hétre az egész épületet kiürítették; valószínűleg erre az időszakra a dunántúli szovjet seregek főparancsnoka, Tolbuhin marsall szállt meg az épületben. A továbbvonuló csapatok kifosztották a gazdaságot: Hagyó-Kovács feljegyzései szerint 622 lovat, 1000 ökröt, 1000 tarka tehenet, 350 „magyar gulyabeli” állatot, 1400 növendék marhát, 8000 sertést, 8200 birkát és 480 vagon különféle terményt rekviráltak. A harcok után Előszálláson húsz polgári áldozat és csaknem 200 elesett katona maradt.

A szovjetek bevonulása után

Az 1948-ban készített első világháborús emléktábla
1945. április 18-án megalakult a Nemzeti Bizottság: a Kisgazdapártot Virág István, Gergelyi Béla, Debreceni Sixtus Imre és Szilágyi István, a kommunistákat Vass Antal, Horváth Júlia, Juhász Ferenc és Kincses Ferenc, a földmunkásokat Hermann András szakszervezeti küldött képviselte. Szeptember harmadikán alakult újjá a községi képviselő-testület. 1945 tavaszán megindult a földosztás is: 888 igénylőnek összesen 12 712 kataszteri hold termőföldet osztottak ki. A rendházat a hozzá tartozó közvetlen területtel, valamint az uradalmi épületekkel együtt községi tulajdonnak nyilvánították.

Az Előszálláson maradó egyházi személyeket számos atrocitás érte. 1945 októberében a Daruhegy-Szőlőhegyen tartott Kalot-gyűlésre betörtek a helyi kommunisták és néhány parasztpárti, és hangosan szidalmazták a káplánt. Decemberben, egy, az éjféli misére tartó Kalot-legény keveredett konfliktusba két kommunista rendőrrel. 1946-ban helyi kommunista párttagok megverték Füz Balázs János segédlelkészt, aki épp a Katolikus Lánykör gyűlésére tartott. Hagyó-Kovács Gyula már nem tért vissza Előszállásra; helyét a korábbi segédkormányzó, Dózsa Márton vette át. 1949-ben ő kötött megállapodást a Miasszonyunk Kalocsai Nővérek több tagjának előszállási letelepítéséről. Ez nem lett hosszú életű; a rendtagok internálása 1950-ben megkezdődött, az előszállási rendházat 1952-53-ban sajátították ki végleg. Hagyó-Kovács ekkor már börtönben ült: az 1951-es Grősz-perben „népellenes magatartás” miatt, elsősorban a kormányzóként elkövetett jogsértésekre hivatkozva 13 évnyi büntetésre ítélték.

Az 1945 novemberében tartott országgyűlési választásokon Előszálláson a Kisgazdapárt 56,89%-ot, a Nemzeti Parasztpárt 28,27%-ot kap (a kommunisták csupán 4,93%-ot kaptak). 1947-ben hasonló arányok mellett a kommunista párt harmadik lesz, 10,10%-kal.[12] 1947-ben kiépült a kövezett út Előszállás és nyolc kilométerre fekvő Nagykarácsony között; ugyanebben az évben a képviselő-testület jóváhagyta a nagykarácsonyiak önállósulásra vonatkozó kérelmét, de a folyamat véglegesen csak 1952-ben zárult le.

1949-ben megalakult a Szabadság Tsz., majd 1959-ben újabb három termelőszövetkezet jött létre, ezáltal a település szinte teljes lakossága tag lett. 1956-ra felépült az új általános iskola, majd nem sokkal később a művelődési otthon (ezzel párhuzamosan elbontották a tőle nem messze álló kálváriát). Az államosított rendházba nevelőotthon költözött. A falu életére nagy hatással lett a közelben felépülő Dunaújváros, amelynek acélműve illetve más gyárai az előszállásiak számára is fontos munkalehetőséget jelentettek.

Az 1990 őszén lezajlott első szabad helyhatósági választásokat Előszálláson a falut már három éve tanácselnökként irányító Váradi István nyerte meg. 1990-ben felavatták a második világháborús emlékművet a temetőben, és ebben az évben adták át a kibővített óvodaépületet. A kilencvenes években kiépült a kábeltelevíziós- és a telefonhálózat. Az egykori rendház visszakerült a ciszterciek tulajdonába, miután a nevelőotthon kiköltözött; jelenleg üres. A 2002-ig Előszállás részét képező Daruszentmiklós a 2002. évi önkormányzati választásokkal önálló településsé alakult.[13] 2009-ben megszűnt a személyszállítás a vasútvonalon, 2010 márciusában azonban megnyílt a település határában vezető M6-os autópálya. Előszállás évek óta részt vesz a LEADER-programban is; ezt a falu határában kihelyezett táblák jelzik. A településen polgárőrség működik.

Nevezetességei

Kisboldogasszony római katolikus plébániatemplom (1778-79-ben épült, szabadon álló barokk épület).

Volt ciszterci rendház

1765-ben épült, szabadon álló, emeletes, alápincézett, L-alaprajzú barokk épület, sátortetővel.

Keresőszavak

Nagyközség, Önkormányzat,

Képek

Térkép megnyitása